Webáruházunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. Elfogadom
Termékek Menü
0

Tarjányi Pince

Ide valami frappáns legenda kellene magamról, az őseimről, meg ilyesmi. Ám, sajna' nincs legenda.

Nem borász családba születtem, bár az apai nagyszüleimnek jelentős szőlői voltak Eger környékén, de ezeket ők még a születésem előtt, az 50-es években "önként" bevitték a "téeszcsébe". Így a megmaradt háztáji néhány száz tőke terméséből készült minden évben a nagyapám siroki "savankás" bora, amitől az embernek még a talpa is ökölbe szorult. Ők itták nagy szeretettel, én meg örültem, ha nem kell megkóstolni.

Szóval, serdülőkoromtól én is, mint oly sokan mások az "édes piros, meg a szagos fehér" (copyright: Csuti, azaz Csutorás Ferenc) felől közelítettem meg a kérdést (persze a csúcs a VBK, gyengébbek kedvéért a vörösboros kóla volt...).

2003-ban aztán valami véletlen folytán elkeveredtem egy borkóstolóra az egri borok "Mekkájába", a Bikavér Borházba, ahol olyan borokat kóstoltam, mint addig még sohasem. Akkor és ott döbbentem rá, hogy az általam addig ismerten túl van egy másik borvilág, ami fantasztikus, új, nagyszerű élményekkel van tele.

Ez volt az én "újkori" boros történetem kezdete. Aztán jöttek az újabb borkóstolók bel-, és külföldön, a borászati irodalom, a tanfolyamok és sok-sok beszélgetés kiváló borászokkal.

Most pedig már ott tartunk, kedves Borkedvelő, hogy az én pincém honlapját olvasod, és remélem, a boraimat is megkóstolod.

Borfilozófiánk

Azt hiszem, e címszó alá valami nagyon okosat, nagyon borászosat kellene írnom, ám se nagyon okos, se borász nem vagyok. (Lőrincz Gyuri szerint a pontos titulus esetemben a BORKÉSZÍTő).

Néhány éve azonban valami megmagyarázhatatlan ok folytán megszállottan keresem a BOR-t, annak lényegét. Vágyom egy-egy csodálatos korty bor érintésére, arra a csodára, amikor az ember egy finom bor megkóstolásakor egy más érzelmi állapotba kerül. Ez a vágy visz egyre közelebb a bor lelkéhez, mert tudom, hogy a bornak lelke van. Persze csak a jónak, mert rossz, hibás borral találkozva én is úgy, mint az a szegény ital elkedvetlenedek, megkeseredek. Ilyenkor azt kérdem magamtól: hát ezt érdemelte ez a szegény bor és a borivó a készítőtől? Ezért én borkészítőként csak jó bort vagyok hajlandó az asztalra tenni. Félig viccesen azt szoktam mondani: HA JÓ A BOR MEGISSZUK, HA ROSSZ A CSAPBA ÖNTJÜK. Ugyanakkor ma már én is sokkal több jó bort készítek annál, hogy mindet meg tudjam inni, ezért jut belőle minden jó embernek.

Azt, hogy a boraim jók, persze ne nekem hidd el, kóstold meg őket, és higgy saját magadnak. A jó bortól pedig, kedves Borfogyasztó, hidd el, Te is jobb emberré válsz, a sok jó bortól pedig sokkal jobbá!

Egészségedre!

Nézet:
Rendezés: